Tudom ezek a bejegyzéseim nem túl olvasmányosak szoktak lenni, de szerintem mégis érdemes pár szó elejéig megszakítanom blogomat, a régi idők jegyében. Szóval ezúttal is egy ilyen bejegyzést készítek nektek.
Virtuális tollam hegyére, ezúttal régi kedvenceim, a középkori várak közül választottam. Mindig is lenyűgöztek ezek a nagy kőépitmények. Mindig csodálva néztem ha egy ilyen letünt korszak emlékhelyére látogathattam. A várak falai között sétálgatva, mindig elragadott a képzeletem, hogy milyen lehetett mikor még ezek az erősségek védték az országot, s falai alatt ádáz csatákat vívtak a különféle seregek.
A téma megléte után már csak ki kelett szemelnem a megfelelő várat, a sok sok szép magyarországi vár közül. Hosszas morfondírozás után arra a következtetésre jutottam, hogy a győri várról keresek nektek érdekes információkat. De nem is szaporítom tovább a szót, lássuk amit megtudtam.
A folyok találkozása mindig is fontos szerepet tölttö be a térség életében. Előszőr a kelteák települtek itt le, s a közeli dombokon. S ha már itt voltak gyorsan el is nevezték településüket, a jól ismert Arabona néven.
A virágzó városnak a római légiók hóditása vetett véget. S mivel a rómaik mint tudjuk kultúr és wellnesz szerető nép voltak többek között, szóval gyorsan be is építették birodalmukba ezt a virágzó kelta városkát. S ha már itt voltak Juliusék, akkor gyorsan építettek is egy erőditményt a Rába és a Duna torkolatához, a mai Káptalan-dombon.
Ez az erdőitmény később is meghatározó szerepet töltött be a város életében. A népvándorlás mint a Római Impériumot ezt az erődőt sem kimélte, így az erőd is a pusztulás sorsára rutott.
A terület azonban nem maradt parlagon sokáig, mert az ideérkező avarok építettek itt gyűrű alakú, sáncokkal körülvett várat.
Ezt a várat 791-ben Nagy Károly foglalta el, s csatolta a területet a Frank Birodalomhoz. A vár története nem ért itt véget, hisz 855 körül egy bizonyos Vastag Károly vette birtokba, s csatolta a morva fejedelemséghez.
Rohamosan közelegtek azonban honfoglaló eleink. A fehér lós csere után valószinüleg a vezér törzs szállta meg a térséget.
A honfoglalás alatt ismét virágzásnak indult a térség. A dombok, a vízek, s a környező adottságok miatt páratlan fejlődés vette kezdetét. Az államalapítás során Szent IStávn királyi várispánságot szervezett, és megalapította a győri püspökséget is.
Ez az épületegyüttes a korábbi római erdőítményre épült. Az ekkori vár még palánkokból, gerendákból épült. Szokványos földvárt képezve a térség védelmében.
A vár első nagyobb ostromát III Henrik német császárhoz fűződik, ugyanis 1044-ban nagy haddal támadt Aba Sámuel király ellen. Henrik a Ménfőnél aratott győztes csata után Győr várát is ostom alá vette és elfoglalta.
Az 1200-as években változatosan sok tulajdonban volt a vár, előszőr Frigyes osztrák herceg kvártéjozta be magát, majd 1242-ben a tatár hordák dúlták fel.
A vár újkori krónikáját IV Béla király írta újra. Aki újra felépítette a lepusztult várat, s megerősítette annak falait illetve a várost. 1273-ban a Zách nemzetség FElicián ágából származó Jób pécsi püspü, msooni főispán embereivel Dénes püspöktől foglalták el. Azonban nem élvezhette sokáig a vár kényelmét, hisz még ezen év áprilisában a Dunán 100 fegyveressel lehajózott Hacking Marward és Heiligenstadt Konrád foglalta el a várat, s helyeztek el német örséget. IV László aztán júnisuban visszavette a várat, de rövid idő után Ottokár cseh király szállta meg. Lászlónak csak három év múlva sikerült felszabadítania, Rudolf császár segítségével.
Az 1400-as évek kicsit békésebb történetet hoztak a várnak. 1403-ban Kis Károly fiának Lászlónak hódolt meg, de Zsigmond király Stibor vadjával és a Garaiakkal visszafoglalta.
A németek Raabnak, a törökök pedig ,,Janik Kula", ,,Égett vár"-nak is nevezték.
Hunyadi János és Rozgonyi Simon 1440-ben eredménytelenül ostromolta. Amikor 1440-ben Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemõ V. Lászlóval Gyõrbe menekült, Czillei Ulrikot bízta meg a vár megerõsítésével. A kifizetetlen zsold miatt azonban az õrség Farkas László és Kollár Péter várkapitányok vezetésével fellázadt, és Gyõr várát III. Frigyes német-római császár kezére játszotta; csak 1447. június 1-én. A Radkersburgban kötött béke eredményeként került vissza Magyarországhoz.
A mohácsi csatavesztés után elõbb János királynak, majd 1527-ben Nádasdy Tamás várkapitány vezetésével Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége. Szulejmán császár hadainak közeledtére Lamberg Kristóf várkapitány 1529 szeptemberében a várat felgyújtotta, és a 150 fõnyi õrséggel együtt elmenekült. Valószínû, ekkor kapta a török ,,Janik Kula" ,"Égett vár" nevet.
A török terjeszkedése következtében Gyõr végvár és egyben a dunántúli fõkapitányság székhelye lett. A várható támadások miatt szükségessé vált az erõdítmények megerõsítése és bõvítése. I. Ferdinánd 1537-ben Fels Lánárdot bízta meg a várkapitányi teendõk ellátásával, aki azonnal megkezdte az erõdítési munkálatokat, melyet utána Nádasdy Tamás országod fõkapitány és tárnokmester folytatott. I. Ferdinánd 1558-ban nyolc évre békét kötött a törökkel, és ez alatt az idõ alatt, mint végvárat elsõrendû erõsséggé igyekezett átalakítani. Az új erõdítés terveit 1562-ben az olasz származású építész, Pietro Farabosco készítette el, míg a munkálatok irányítói Francesco Benigno és Bernando Gabelli voltak. A terv szerint a régi vár falait meghagyták ugyan, de a fellegvár jellegét megszüntették, és a várost az eddigi palánk helyett téglából rakott erõs falakkal vették körül, melynek sarkait öt és két hosszanti oldalt egy-egy fülesbástyával megerõsítették.
Az átlag 10 m magas falakat három oldalról mély és széles vizesárok övezte, melybe a Rába vizét vezették.
Megépült a vár három kapuja: a nyugati oldalon a Bécsi, vagy Rába-, a déli oldalon a Fehérvári, vagy Sokorói és az északi a Duna-, vagy Rév-kapu. A Bécsi és a Fehérvári kapuk felvonóhidasok voltak. Felépült a nyugati oldalon a Sforza-félbástya, és az északnyugati szögletén a kastély-bástya, az északi oldalon a Duna-bástya, az északkeleti szögletén a Szentdombi-bástya, a keleti oldalon a közép-bástya, a délkeleti sarkon a Új-bástya, a déli oldalon a Császár-bástya, és a délnyugati sarkon a Magyar-bástya.
A török Szinán pasa vezetésével 1594. szeptember 29-én 60 napi ostrom után Hardegg Ferdinánd várparancsnoktól és Perlin Miklós sáncmestertõl a várat elfoglalta. Emiatt Mátyás fõherceg õket árulóknak nyilvánítva fogságba vetette, majd 1595. június 16-án Bécsben mindkettõjüket lefejeztette. A török a vár elfoglalása után azonnal megkezdte az ostrom során keletkezett sérülések kijavítását. Négy év múlva, 1598. március 29.-re virradó éjjel Pálffy Miklós komáromi várkapitánynak és Schwarzenberg Adolfnak, a bécsi várõrség parancsnokának egyesített seregeinek sikerült visszafoglalnia úgy, hogy a francia Vaubcourt alezredes által petárdával berobbantott kapun behatolva a várat megszállták.
Az ostrom során megsérült védõmûvek kijavítását, korszerûsítését azonnal megkezdték, amely munkálatokat az 1660-as években fejezték be. A Bécs ellen vonuló. Musztafa vezette török sereg 1683-ban sikertelenül ostromolta. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a jól megerõsített Gyõr várát a kurucok meg sem kísérelték elfoglalni, így az továbbra is a császáriak kezén maradt.
A francia-osztrák háborúban a franciáknak 1809. június 24-én Gyõrt is sikerült elfoglalniuk. 1809. augusztus 31-én Napóleon császár egy éjszakára itt pihent meg. A bécsi béke eredményeként a franciák október 14-én a városból kivonultak, de elõbb a vár erõdítményeit felrobbantották, Ezután megszûnt a vár hadi jelentõsége, és 1820-ban megkezdték a bástyák és falak lebontását, árkainak betömését.
Ekkor a városi vezetés úgy döntött, hogy már nincs szükség az erődítményre és a falak nagy részét elbontották. Emlékét ma már csak a Rába parti Várbástya és a Sforza- Demi bástya őrzi, no meg a Baross út téglaszínű díszburkolata, ami ez egykori falak helyét jelöli. Ebben az időben robbantották be a kazamata rendszer nagy részét is, amelyet napjainkban próbálnak feltérképezni és látogatók számára is biztonságossá tenni a régészek. Ílyen kalandok között nyerte el a vár végső formáját. Azt a formát ami még mindig megragad. S aki egyszer is járt győr városában nem érzésem szerintme nem hagyta el úgy a várost, hogy ne sétált volna a vár falai között. vagy épp nem pihent volna meg a megmaradt bástyánál a dunaparton. Szóval mindezekért szerintem nagyon csodás jelenség a Győri vár. S érdemes mindenkinek legalább egyszer felkeresni.
S ezzel végetvetnék mai kultúrális írásomnak. Remélem nem volt nagyon unalmas az írásom, s mindenkinek pár érdekes információt szolgáltathattam. Köszönöm a figyelmeteket. A mihamarabbi viszontolvasásig sziasztok
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése