Bródy móka

Emelem virtuális kalapom blogom lelkes olvasói előtt! Igen ismét történt egy kis móka, amolyan februári, farsangot idéző, diridáridó. De ne is szaboritsuk tovább a szót lássuk mi is s hogy esett meg a történet.
Szóval mint minden február első heteibe, most is megrendezésre került a hagyományos Bródy szallagtűző ceremónia, s az ezt követő "neoklasszicista" bál. (persze ez a neoklasszicista csak szó..). S mi mint a legtöbb évben, amolyan hagyományörzésként ellátogattunk ide a fiúkkal. Ezúttal mátkám is elkisérhetett volna, de közös megegyezés alpján, inkább mégse, s Ő egy csajbulin vett részt míg én bálozgattam. Amúgy azért szeretjük ezt a rendvezményt, mert egyrészt régi iskolán olyan alapvető dolgokra tanított meg minket, s olyan élményeket adott, mind az órák, mind a szünetek, mind a közösségi rendezvények, hogy ezt nem igen lehet elfelejteni. S talán itt igaz az a mondás hogy az "iskola az életre nevel."-merthát ezek az útravalók, ezek életre szólnak.
Másrészt meg azért jók ezek a rendezvények mert általába az évfolyamok krémje, a régi ismerősők, osztály és évfolyamtársak is elnéznek erre a rangos eseményre. Így fel lehet eleveníteni régi eseményeket, vagy új alapokra helyezni a múltat. (igaz Adri?! :) )
A készülődés eléggé unalmasan telt, szokásos "semmi kedvem" az egészhez érzettel, aztán fürdésem közepette, meg mikor felöltöttem bálozós öltönyömet, akkor megjött a kedv. Aztán majdnem lekéstem a buszt, így a fotómasinám (amivel nem tudtak a szervízbe mit kezdeni) otthon is maradt. Az útam jól zajlott, dehát hogyne zajlott volna jól mikor kedves "Diákigazolványt elkérő" András volt a sofőr. S kivételesen most nem kérte el a diákigazolványomat. Aztán Devecserből meg Hajmási kollegával utaztam, így útközbe volt kivel cseverészni.
Megérkezvén lebrancsoltunk a halacskánál a fiúkkal, azaz Petyával és Nándival, s elindultunk v vektorral a Kaszinó épülete felé. A rendezvény helyszinéhez közeledvén én almámat ami 100% biópufassztott volt eszegettem, míg Hajmi a védőitalt hörpingette.
A célhelyre érkezvén Petya é Nándi gyorsan be is hatoltak, míg én Hajmival kinntmaradtam s társalugtunk. Hamar ismerősőkre is leltünk Joe formájában. Aztán Hajmási is ismerősőkre lelt a báli forgatagban, két helyes csaj személyében.
Szóval míg a fiúk bennt, addig mi kinnt múlattuk időnket- merthát nem hagyhattam egyedül Hajmit se, mert mihez kezdett volna ott egyedül. Szóval logisztikai problémám az volt azért.
Aztán fél 9 felé a hátsó bejáraton, megspórólva a jegyeket, belógtunk. S megnéztük mi folyik az ódon szocialista épitésű falak mögött. Bennt örömmel konstalálltuk hogy eléggé sok nívos személyiség is megtisztelte a bált.
Jó volt újra csevegni mókázni egy kicsit Adrival, beszélgetni Kuwival meg Márton kollega úrral, meg a többiekkel. A bálon aztán elfogott az az érzés hogy milyen jóó lehetett a 18 századba, amikor ilyen rendezvények heti szinten voltak. Nézve azt a sok csinos ruhát a lányokon, s az öltönyös (már akin öltöny volt) férfiakat. No szóval elég az hozzá, hogy bált csak épp hogy megízlelhettem. De majd jövőre törlesztem a most kihagyott táncikálást. Remélem akkor arám is velem tart eme rendezvényre.
Fél 10 felé aztán Hajmival elmentünk vásárolni a neves TESCO áruházba. Útközben jól szórakoztunk. Én főleg azon hogy Hajmi azt mondta hogy ráérősen megyünk, ehhez képest 10 perc alatt kinnt voltunk a tescoba :)
A bevásárlásunk is a ráérősség jegyében telt, ezt megerősitve itt is 10 perc alatt végeztünk. S a teszkóba is ismerősőkre leltünk.
Fizetés után pedig elfogyasztottuk készleteinket. Amit azért kicsit túlkalkuláltunk. 3pezsgőt vettünk ugyanis meg 6 sört, amit 4-2 arányban osztottunk meg. Remélem Hajmi bácsi nem issza meg a részem otthon :P Mert akkor irgumburgum..
Szóval a party anyag-ráforditás kihozatala egész jónak mondható volt, 1500 ft mindenestül.
A pezsitől aztán jól hangulatba is kerültünk, s kettő elfogyasztása után már korrekten ültük meg a Balázs napot. Ezek után felcsörögtem Petyát hogy merre leledzenek. Ekkor már ők is megunták a báli forgatagot, s inkább a Bla-Bla-ba lazultak.
Érkezésünk után, hamar befejezték a pizzájukat, s továbbáltunk a második cél felé. Az Oázishoz érkezvén, hát ismét nem csalódtam a helyben. Számomra elég lehangoló az eddigi képe. Merthát győrőtt a leglaposabb bulin is nagyobb élet volt mint ott. Nem beszélve a csőbületről. Meg volt pár kötegedős ipse, aki kishijján felboritja embertársát, aztán még neki áll feljebb.
Szóval a tömeg eléggé vegyes volt, vagy mondhatnám hogy fura. De inkább érdekes... Mindenesetre a pezsgőtől átszellemülve, Hajmival azért jól éreztük magunkat. De azt hiszem Petya és Nándi ekkor már kicsit fáradtak voltak.
Én szívem szerint még azért maradtam volna egy kicsit, dehát Petya volt a gépkezelő, így 1 órakkor elindultunk hazafelé.
Véleményem Oázisról még mindig lesúlytó. Bár az áttépités kicsit jót tett a helynek, dehát Ajka "le van maradva 20 évvel" ahogy Mária néni mondta. S igazából a zenét pontoznám én le a magam részéről. Merthát ilyen zenére táncolni számomra lehetetlen.. Szóval eléggé lájtos volt a buli, de a társaság kiváló volt.
A hazaút kellemesen telt, jól elbeszélgettünk mindenféléről. Előszőr Nándit tettük ki Nyirádi otthonál, majd engem a noszlopi hasziendán, s végül Hajmi koma kerülhetett Tüskevári ágyába.
Remélem Petya hazafelé sikeresen hazaért. Köszönöm neki a fuvart. A többieknek pedig a jóó társaságot. Hogy társaságukkal emelték az este fényét, s hogy új élményeket adtak ismét.
Összegezve nem volt rossz móka, dehát Ajka az nem Győr, a színvonalát hozta a város és az Oázis. A bál, már amennyire részt vettem benne, szintén jó volt, mondjuk az a véleményem hogy szallagavató bál akkor az igazi ha az a SAJÁTOD.
Köszönöm a türelmeteket, s hogy elolvastátok írásomat. Most zárom a bejegyzést, szólit a vacsora. Vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymást. A mihamarabbi viszontolvasásig Sziasztok